Az ízületek és az artrózis

A testünkben lévő számtalan ízületnek az a szerepe, hogy összekapcsolják a csontokat, és egyúttal lehetővé tegyék ezek mozgatását. Gondoljunk csak a vállkörzésre, a térd behajlítására vagy az integetésre: ezek a mozdulatok mind az ízületeknél jönnek létre. Az ízületen belül a csontvégeket porcos felszín borítja.  A köztük elhelyezkedő ízületi folyadék csökkenti az ízületi felszíneket érő súrlódás káros hatásait. 

Előfordul azonban, hogy a porcszövet valamilyen oknál fogva elvékonyodik és töredezetté válik, majd idővel akár teljesen fel is szívódik. Ezt a folyamatot hívjuk porckopásnak vagy idegen szóval arthrosisnak. Artrózis esetén megfigyelhető még az ízületi rés beszűkülése, a csontvégeken fellépő fokozott meszesedés, illetve meszes-csontos kinövések és folyadékkal teli ciszták megjelenése. Ezek az elváltozások mind jelentősen gátolják az ízület normál működését, ami egy idő után fájdalommal és mozgásbeszűküléssel jár.

Artrózis bármely ízületnél kialakulhat, és gyakran eleve nem csak egyetlen ízületet érint. Tipikus az is, hogy az egy ízületnél jelentkező fájdalmas elváltozások miatt felvett rossz testtartás vezet újabb ízület károsodásához. Ennek megelőzésében segíthet például csípőfájdalom esetén a térdet védő ízületi támasz viselése.

A porckopás okai

A porcok kopása nem máról holnapra megy végbe, általában hosszú folyamat eredménye. A porcokban bizonyos mértékű erodálódás az életkor előrehaladtával természetszerűleg is bekövetkezik, mivel a porcszövet vizet veszít, tápanyagellátottsága csökken, és sajnos felnőttkorban már nem épül újra. Ám normál, egészséges életmód mellett ez nem vezet időskorban sem kóros mértékű kopáshoz.

A kóros porckopást okozhatja:

• örökletes hajlam;
• korábbi sérülés, törés vagy fejlődési rendellenesség (például csípőficam), melyek következtében egyenlőtlen terhelés éri az ízületet;
• az ízület folyamatos túlterhelése: például versenysport, foglalkozási ártalom vagy túlsúly következtében;
• gyulladásos ízületi betegségek, például rheumatoid arthritis vagy köszvény,
• melyeket súlyosbíthat a mozgásszegény életmód.

A csípő porckopás tünetei

A csípőízületben jelentkező porckopás a coxarthrosis. Ez lehet egyoldali, és jelentkezhet mindkét oldalon is. 

Mint az artrózisoknál általában, a csípőízületi kopásnál is vezető tünet:

• a fájdalom, mely a forgóból indul ki, és a lágyékba vagy a fenékbe, illetve a combba sugárzik ki, vagy akár a térdbe is,
• a mozgás egyre erőteljesebb korlátozottsága: problémát okoz a láb felemelése (például lépcsőn járás), illetve a csípő széttárása.

A tünetek fokozatosan súlyosbodnak:

• kezdetben a fájdalom enyhe, tompa jellegű, és csak erősebb terhelés után jelentkezik;
• aztán az úgynevezett indítási fájdalom lesz jellemző: hosszas nyugalmi helyzet után (például reggel felkeléskor) a fájdalom és az ízület merevsége erősebb, aztán bemozgatásra javul;
• később a fájdalom minden terhelésre jelentkezik, míg végül állandósul, már nyugalmi helyzetben sem enyhül, és a beteg alig tud felkelni, járni.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy:

• a beteg erősen sántít, mert megpróbálja elkerülni a fájdalmat, így a lépéshossz is csökken, illetve mert a deformitás miatt az érintett láb megrövidül,
• a lábra való támaszkodás ellehetetlenül, ezért előbb a lépcsőn járás, majd maga a járás csak bottal vagy egyéb támasztó segédeszközzel kivitelezhető,
• a csípő mozgatásakor jellegzetes ropogó hang (krepitáció) jelentkezhet,
• a meszes csontkinövések nyomásra érzékenyek.

Mindezek következtében további szövődmények alakulhatnak ki:

• a derék és a gerinc féloldalas túlterhelése miatt derék- és gerinctáji fájdalom, mely többfelé kisugározhat,
• a térd egyoldalú túlterhelődése miatt itt is kialakul ízületi kopás,
• a csípő környéki izmok elsatnyulnak, leépülnek.

A csípőízületi artrózis kezelése

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a már kialakult porckopás konzervatív kezelési módokkal nem visszafordítható, legfeljebb lassítani, jó esetben szinten tartani lehet a folyamatot.

Ebben szerepet kap:

• a fájdalomcsillapítás és a gyulladás csökkentése, amire előírhatnak gyógyszeres kezelést;
• a térd és a boka túlterhelésének megelőzésére az ízületet stabilizáló támaszok viselése;
• a túlsúlytól való megszabadulás;
• a csípő szakszerű mozgatása az ízület „olajozása” és a környező izmok megerősítése érdekében, amihez kiváló a gyógytorna, az aquatorna, manuálterápia, séta, úszás, kerékpározás stb. – a beteg állapota szerint.

Súlyos, előrehaladott esetben a műtéti eljárás, a teljes csípőízületi protézis beültetése jelent megoldást.

A cikk megjelenését az Essity Hungary Kft. támogatta.